“Az utasbiztosítás egy sarkalatos pontja minden külföldi útnak.” – veszem magamhoz a szót, miután Laci átnyújtja a mikrofont, hogy beszéljek Lengyelországi kerékpár túrámról, ahova a múlt hónapban mentem. Morajlás és egyetértő bólogatások fogadják szavaimat, majd belekezdek annak a kéthetes útnak az elmesélésébe, ahonnan végülis csak a szerencsének köszönhetően értem haza egy darabban.
Az utasbiztosításnak köszönhetem gyakorlatilag, hogy a saját lábamon el tudtam jönni a részemre szervezett fogadásra és nem két mankóval meg egy műlábbal kell bicegnem kerékpáros társaim között.
Ugyan még egy kis fájdalom itt van velem, ami – az orvosok szerint – már sosem fog elmúlni, de hálás vagyok, hogy hagytam magam a feleségem által rábeszélni, hogy ezt az elsőre jelentéktelennek tűnő részletet is ő intézze el helyettem.
Nem ez az első bicajos túrám külföldre, hiszen 1980 óta sok víz lefolyt már a Dunán. Így ismertem meg drága feleségemet is, aki mindig mondta nekem, hogy azért veszélyes a közúton tekerni, főleg mikor elkezd sötétedni és olyan utakon, ahol nagy a kamionos forgalom.
Ő volt az, aki mindig mindent alaposan megnézett és utánaolvasott a részleteknek is. “Te, tudtad, hogy itt még a kórházi kezeléseidet is teljesen kifizetik, ha biztosítva vagy?” – és még tucatnyi részlettel világosított fel annak érdekében, hogy meggyőzzön, érdemes lenne tényleg biztosítást kötnöm az útra.
Valahogy rossz ómennek tartottam, hogy Imi nem tud velem jönni, pedig elég hosszasan szervezkedett a munkahelyén és a családjával, hogy velem tudjon tartani. Talán itt kellett volna azt mondani, hogy én is otthon maradok, de engem nem ilyen fából faragtak.
Végülis Lengyelország egyik nagyon szép részén ért baleset, Krakkó mellett, ahol egy éles kanyarban egy kamionos elsodort és elestem. Jó pár percig az árok mellett próbáltam összeszedni magam, azután rájöttem, hogy valószínűleg a lábam eltört. Végülis egy kedves Német túrista pár állt meg, hogy segítsen rajtam és mikor a mentő kiért már a családom is tudott a balesetről. Itthon szerencsésen összeraktak, és az orvos szerint hamarosan újra nyeregbe ülhetek, hogy akár hosszabb túrákon is részt vegyek.
Ha az utasbiztosításom nem lett volna, most egy szép vaskos összegű számlát kéne törlesztenem, ami valószínűleg elég szerencsétlen dolog lett volna.
Így azóta minden fórumon és barátaimnak, ismerőseimnek népszerűsítem, hiszen ez minden körülmények között nagyon jól jön.